Az első két hét

Tisztelt olvasó!

A poszt kicsit késik mivel 2 hete pénteken jöttünk ki, ez remélem senkit sem zavar. Minden szubjektív és felületes, mélyreható vizsgálatot ennyi idő alatt nem lehet végezni. Az első benyomásaim következnek:

A Bürokrácia:
Bürokrácia van, viszont gyors és élhető. Egy nap alatt el tudtam volna intézni az összes papíromat. Ami kellett:

1) A lakhelyemet bejelenteni illetve itt regisztrálni magam egy helyen, egyszerre a városházán (Anmeldung és Meldebescheinigung).
2) Szerződést kötni egy egészségbiztostóval. Ez otthon az OEP, itt viszont több van (Krankenkasse).
3) TAJ szám szerűséget szerezni (Sozialversicherungsnummer, ami 7 nap lett volna a biztosítónál, de külön azonnal el lehet intézni).

Ennyi. Ha ezek megvannak már lehet dolgozni, mivel az adószám és a többiek 2 hét alatt jönnek meg. Mi ez a két hét? Íme:

Az internet:
Részben a bürokráciához tartozik, ezért írom le itt. Az amerikai NSA (Snowden) botrány itt hatalmas port kavarhatott a fejekben, mert olyan e-mail fiókokat reklámoznak amik szerverei nem Amerikában vannak, tehát elvileg a nagytestvér nem fér hozzá. Ezzel együtt minden hivatalos papír levélben jön meg. Minden. Bankfiókot nyitottál? Adószám? Lakcímkártya? Légy türelemmel, megy a levél... A látottak alapján a telekommunikációs infrastruktúra a magyarhoz képest itt legalábbis nem fejlettebb. A lakásban ahol lakunk, 2 megás ADSL internet van. A hálózat nagyja rézkábelekből áll és a fejlesztésekkel nemhogy lecserélnék optikára (ami SOKKAL többet visz el a hátán), hanem tovább bővítik a rezes világot. Nem értem miért. Filmeket és zenéket letölteni torrentről a főbérlő szerint nem érdemes, mert jön a levél.

A környék:
Minden izomzöld, rengeteg a fa az utcákon és jellemzően minden rendben van. Ahol lakunk, több új 3 szintes vagy annál nagyobb lakóház épül. A jól láthatóan frissen építettek közül mindenhol függöny lóg az ablakban, tehát amit építenek azonnal belakják. 5 perc gyalog a város széle ahol van egy lovarda, szántóföldek, erdők, füves területek és egy patak meg a 44-es [!] autópálya. A belváros 15 perc. Az időjárás rossz, a nyár a magyar esős április vége-május elejéhez hasonlít leginkább. Bár van aki hűvösen szereti...

Kilátás az udvarra

Kilátás az utcára (az állványok 2 hét múlva eltűnnek)

5 perc gyalog

10 perc

Az árak:
A penny-ben és a lidl-ben vásárolunk. Írhatnám hogy azért ezekben mert közel vannak és olcsók, de igazság szerint nincs is nagyon más. Az árak az otthonihoz képest jellemzően 1,5x magasabbak. A gyümölcsök nagyon nagyon drágák (egy kiló alma 2.5 € ami kb 780 Ft). Amit nagyon hiányolok itt, az az hogy nincs olyan hogy szezonálisan olcsó. A tejtermékek az egyetlen kivétel amik inkább olcsóbbak, viszont sokkal jobb minőségűek. Az élelmiszer úgy általában jobb, de akadnak kivételek pl: a krumpli 1 hét alatt megromlik, a retek 1 nap alatt fele akkorára fonnyad. A telefonszámom a lidl-ből van, ez 5 € havonta amiért 100 perc beszéd, 100 sms és 100 MB adatforgalom jár. Ha 7,50-et fizetnék a 100-ak helyett 300 lenne.

A német mentalitás:
Hogy őszinte legyek, nem látok nagy különbséget. Az emberek nyitottabbak a bevándorlókra és az ő dolgaikra (mi mást tehetnének). Az ami Magyarországon megy, hogy Németben mindenki extrém precíz, rideg, itt nem feltétlen igaz. Trehány és/vagy lassú emberek itt is vannak. Az viszont igaz, hogy itt nem késik el senki.

A munka:
Minden németül zajlik. A gazdasági vezető akivel angolul állásinterjúztam azt mondta, hogy lesz majd egy angolul beszélő munkatárs aki majd bevezet a cég dolgaiba ami jellemzően 6 naptól 3 hétig tart, közben belerázódok a németbe. Ehelyett az első nap még vele is németül kellett beszélni. Az angolul beszélő kolléga helyett a cég alapítója és névadója kezdte el az oktatást. Erről az emberről annyit érdemes tudni, hogy nehezen kezeli a stresszt és azt ha valaki nem AZONNAL és TÖKÉLESEN reagálja le azt, amit mond. Erre jöttem én. Az elméleti, begyakorlatlan 1000-1500-as szókincsemmel és gyenge nyelvtanommal úgy, hogy az amit otthon csináltam teljesen más volt mint amit itt. Nem akarok minden részletbe belemenni és a főnököt szidni (ha nem tetszik minek vagyok itt), a lényeg hogy néhány igen nehéz pillanat után, pl: a munkatársakkal való telefonon keresztüli üvöltözés végighallgatása majd a saját hibáimtól való rettegés és az általam kevésbé beszélt nyelven való hegyibeszéd meghallgatása után ma már úgy éreztem hogy jó helyen vagyok. Nagyon nagy gondot fordítok arra hogy minden ami a kezem közül kerül ki jól nézzen ki. Úgy tűnik hogy ezt itt komolyan értékelik. Amit kell és bemutattak azt jól, és gyorsan csinálom. Egy példa a hozzáértőknek: A cégnél a 20 érpáras (gyk.: azaz 40 madzagot kell összekötni) kötőmodul 5 és 10 perc között kiváló, ez már 6,5 perc alatt megy. A jövő héten már élesben fogunk dolgozni. Ez jó érzéssel tölt el, végre nem azért kapok fizetést hogy engem tanítanak. Mindenki nagyon nagyon barátságos és igen a németek is. Sok a bevándorló és ezek közül a cégnél az oroszok vannak legtöbben.

Off. További képek a következő posztban.