A poszt neve nem véletlen, az elmúlt bő egy hónapban jellemzően azért nem írtam mert vagy úgy éreztem hogy nincs mit (azaz minden a legnagyobb rendben ment), vagy úgy hogy inkább kifelé áll a szénám a cégtől és minden összeomlóban van. Most is azért írom le mert minden jel arra mutat hogy teljesen fölösleges volt aggódnom. A következő szöveget inkább magamnak írom, emlékeztetőül.
Föl:
A dolgok teljesen rendben mentek, az öreg (a cég névadóját és a "tanárunkat" mostantól így fogom nevezni, később kiderül miért) már csak a munkákat megmutatni, elmondani hogy mit akar és megértetni jött velünk majd ment el. A címekre sokszor egyedül mentünk és egyedül végeztük amit kellett. Ez egyre nagyobb magabiztosságot és biztonságérzetet adott.
Fönt:
Az öreg a feleségével 4 napig szabadságon volt, reggel az igazi főnök (az öreg fia) magyarázta el egy papír fölött hogy mit kell csinálni majd egyedül, tök önállóan megcsinálni, azt ledokumentálni és másnap reggel bemutatni. Minden jól ment így azon a héten (tényleg) boldog voltam. Közben elköltöztünk, pontosabban le, ugyanabban a házban de már 64 négyzetméteren, két erkéllyel (egy nagy és egy kicsi) és 3 bazinagy szobával. A napsütéses hétvégéken kint az erkélyen eszünk/iszunk/beszélgetünk és imádom. Erre pluszként megkaptam az autót személyes használatra (céges tankolással és otthoni parkolással). Sokat kell utazni és dolgozni ( van hogy 100 km naponta, sokszor 6 után érek haza) de nem zavar mert legalább több pénzt kapok és sokat látok. Tudtam hogy nem szabad nagyon elbíznom magam, mert...
Le:
...Az öreg visszajött. Az elején kérdezgette néha hogy tudom-e hogy mit csinálok, mire teljes magabiztossággal igennel válaszoltam. Látszott hogy nem elégedett, de nem érdekelt, azt hittem hogy vele már végeztem. Később volt olyan feladat amit még nem csináltam, tehát az öreget hívni kellett hogy mutassa meg. Néha türelmetlen de inkább barátságos volt, megmutatta, megköszöntem, elment. Ez később annyiban változott hogy minden nap eljött megnézni minket, bemutatni az ő elképzeléseit az adott munkáról (már mindent tudtunk ezért nem értettük).
Lent:
Az elmúlt hét. Mindenbe belemagyaráz, soha nem jó semmi, ha valamit csinálok valahogy az 100% hogy neki nem ÚGY jó (a végeredmény persze pontosan ugyan az). Ha kérdezek nem válaszol, ha valamit nem azonnal csinálok meg ahogy mondja (miközben nem hozzám beszél) konkrétan a szó szoros értelmében üvöltözik. Eközben a ruszki munkatársammal aki mindig inkább fúr és kalapácsol minthogy a bonyolultabb dolgokat csináljon (nem meri mert nem biztos a dolgában) aki ha valamit elront engem hív hogy javítsam ki, aki el is mondta hogy nem szívesen csinál odafigyelős, könnyen hibázós nehéz munkákat, na ezzel a sráccal teljesen elnéző, figyelmes és barátságos. Az egyik pillanatban hozzá higgadtan, a másikban hozzám emelt hangerővel és agresszíven beszél. Tejesen nyilvánvaló hogy nem bír. A ruszki sráccal egyébként nagyon jó a viszonyunk, aki el is mondta neki hogy a nehezét mindig én csinálom, amire természetesen nem mondott semmit. Nem verem magam, nem nagyzolok, nem pofázok, csak csinálom csendben amit kell. Ha ilyen is lennék, 2 hónap után is igen furcsa lenne.
Magyarul visszajött a stressz, nem tudtam hogy mennyi időm van a cégnél hátra.
Föl:
Ez így nem mehet tovább. Nem mert nem bírom, hanem mert nem akarom. Beszéltem több munkatársammal is, akik elmondták hogy van még 2 másik akikkel ugyan ezt csinálja, hogy 2015 Január 1-től már tényleg nyugdíjba megy (ezt többen kétlik mivel ez 2 évvel ezelőtt is így volt) plusz gyógyszert szed a hangulatingadozásaira. Magyarul félőrült akit nem kell komolyan venni, egyik fülön be a másikon ki (ezt egy olyan mondta aki 17 éve dolgozik a cégnél). A munka a hobbija, mást nem is szeret csinálni. Amikor hozzánk jön belemagyarázni is azért jön mert épp unatkozik. Többen mondták hogy beszéljek a fiával, viszont így a háta mögött kibeszélős surmó vagyok. Vele négyszemközt fogok, valószínűleg kétes sikerrel. Ha ez nem megy akkor egy következő körben úgy hogy a fia, a munkaadóm és valódi főnököm is ott lesz. Alapesetben ezt még nem hívnám javulásnak, viszont az abszolút pozitív hogy már nem aggódok a munkahelyem miatt, mert:
- Céges autóval otthon parkolok, azt szabadon használhatom
- A következő héten kapom meg a "Budai" feliratos céges ruhát
- A cég többi (valódi) vezetőjével jó viszonyom van
- Sokszor olyan feladatokkal bíznak meg ami nem "halott" (új kiépítés) hanem tűzoltás jellegű hibajavítás.
Ha tévedtem, a következő héten kiderül.
