A poszt neve nem véletlen, az elmúlt bő egy hónapban jellemzően azért nem írtam mert vagy úgy éreztem hogy nincs mit (azaz minden a legnagyobb rendben ment), vagy úgy hogy inkább kifelé áll a szénám a cégtől és minden összeomlóban van. Most is azért írom le mert minden jel arra mutat hogy teljesen fölösleges volt aggódnom. A következő szöveget inkább magamnak írom, emlékeztetőül.
Föl:
A dolgok teljesen rendben mentek, az öreg (a cég névadóját és a "tanárunkat" mostantól így fogom nevezni, később kiderül miért) már csak a munkákat megmutatni, elmondani hogy mit akar és megértetni jött velünk majd ment el. A címekre sokszor egyedül mentünk és egyedül végeztük amit kellett. Ez egyre nagyobb magabiztosságot és biztonságérzetet adott.
Fönt:
Az öreg a feleségével 4 napig szabadságon volt, reggel az igazi főnök (az öreg fia) magyarázta el egy papír fölött hogy mit kell csinálni majd egyedül, tök önállóan megcsinálni, azt ledokumentálni és másnap reggel bemutatni. Minden jól ment így azon a héten (tényleg) boldog voltam. Közben elköltöztünk, pontosabban le, ugyanabban a házban de már 64 négyzetméteren, két erkéllyel (egy nagy és egy kicsi) és 3 bazinagy szobával. A napsütéses hétvégéken kint az erkélyen eszünk/iszunk/beszélgetünk és imádom. Erre pluszként megkaptam az autót személyes használatra (céges tankolással és otthoni parkolással). Sokat kell utazni és dolgozni ( van hogy 100 km naponta, sokszor 6 után érek haza) de nem zavar mert legalább több pénzt kapok és sokat látok. Tudtam hogy nem szabad nagyon elbíznom magam, mert...
Le:
...Az öreg visszajött. Az elején kérdezgette néha hogy tudom-e hogy mit csinálok, mire teljes magabiztossággal igennel válaszoltam. Látszott hogy nem elégedett, de nem érdekelt, azt hittem hogy vele már végeztem. Később volt olyan feladat amit még nem csináltam, tehát az öreget hívni kellett hogy mutassa meg. Néha türelmetlen de inkább barátságos volt, megmutatta, megköszöntem, elment. Ez később annyiban változott hogy minden nap eljött megnézni minket, bemutatni az ő elképzeléseit az adott munkáról (már mindent tudtunk ezért nem értettük).
Lent:
Az elmúlt hét. Mindenbe belemagyaráz, soha nem jó semmi, ha valamit csinálok valahogy az 100% hogy neki nem ÚGY jó (a végeredmény persze pontosan ugyan az). Ha kérdezek nem válaszol, ha valamit nem azonnal csinálok meg ahogy mondja (miközben nem hozzám beszél) konkrétan a szó szoros értelmében üvöltözik. Eközben a ruszki munkatársammal aki mindig inkább fúr és kalapácsol minthogy a bonyolultabb dolgokat csináljon (nem meri mert nem biztos a dolgában) aki ha valamit elront engem hív hogy javítsam ki, aki el is mondta hogy nem szívesen csinál odafigyelős, könnyen hibázós nehéz munkákat, na ezzel a sráccal teljesen elnéző, figyelmes és barátságos. Az egyik pillanatban hozzá higgadtan, a másikban hozzám emelt hangerővel és agresszíven beszél. Tejesen nyilvánvaló hogy nem bír. A ruszki sráccal egyébként nagyon jó a viszonyunk, aki el is mondta neki hogy a nehezét mindig én csinálom, amire természetesen nem mondott semmit. Nem verem magam, nem nagyzolok, nem pofázok, csak csinálom csendben amit kell. Ha ilyen is lennék, 2 hónap után is igen furcsa lenne.
Magyarul visszajött a stressz, nem tudtam hogy mennyi időm van a cégnél hátra.
Föl:
Ez így nem mehet tovább. Nem mert nem bírom, hanem mert nem akarom. Beszéltem több munkatársammal is, akik elmondták hogy van még 2 másik akikkel ugyan ezt csinálja, hogy 2015 Január 1-től már tényleg nyugdíjba megy (ezt többen kétlik mivel ez 2 évvel ezelőtt is így volt) plusz gyógyszert szed a hangulatingadozásaira. Magyarul félőrült akit nem kell komolyan venni, egyik fülön be a másikon ki (ezt egy olyan mondta aki 17 éve dolgozik a cégnél). A munka a hobbija, mást nem is szeret csinálni. Amikor hozzánk jön belemagyarázni is azért jön mert épp unatkozik. Többen mondták hogy beszéljek a fiával, viszont így a háta mögött kibeszélős surmó vagyok. Vele négyszemközt fogok, valószínűleg kétes sikerrel. Ha ez nem megy akkor egy következő körben úgy hogy a fia, a munkaadóm és valódi főnököm is ott lesz. Alapesetben ezt még nem hívnám javulásnak, viszont az abszolút pozitív hogy már nem aggódok a munkahelyem miatt, mert:
- Céges autóval otthon parkolok, azt szabadon használhatom
- A következő héten kapom meg a "Budai" feliratos céges ruhát
- A cég többi (valódi) vezetőjével jó viszonyom van
- Sokszor olyan feladatokkal bíznak meg ami nem "halott" (új kiépítés) hanem tűzoltás jellegű hibajavítás.
Ha tévedtem, a következő héten kiderül.
Saturday, October 18, 2014
Sunday, September 7, 2014
Már 5 hete itt
A blog neve két okból változik meg:
1) A "Bálint a nagyvilágban" nagyon rosszul hangzik, rögtön a "Bálint vagyok hódítani akarok" jutott róla eszembe ami már annyira szar hogy inkább lecseréltem.
2) Az új név sokkal inkább jellemzi az itteni viszonyokat illetve hogy mit gondolok róluk. A "Pommes" sültkrumplit jelent (ami annyira népszerű a környéken, hogy külön sültkrumplizók vannak). Az "Alles in Ordnung" pedig minden rendben. A mögöttes jelentés összerakását rátok bízom.
Az elmúlt 3 hét eseményei:
Éreztem magam nagyon jól és nagyon rosszul is:
Munka:
Nagyon jól akkor, amikor visszajött az egyetlen, optikai kábeleket szerelő munkatárs szabadságról és elmondta hogy a cég több ilyen jellegű munkát fog megpályázni, amit ketten fogunk csinálni. Mivel az üvegszálak kötése sokkal tisztább (tulajdonképpen a tisztaság minimum) ennek nagyon örültem. Másnap rettegéssel teljes napom volt, autót kellett vezetnem, életemben először furgont (jó nagy Ford transit). Egyedül kellett mennem dolgozni, 100% élesben, optikai kábel elosztószekrény. A nap végén irtó királynak éreztem magam, az autó méretei ellenére a vezetés nem ment rosszul, és a munka sem volt idegen így minden rendben ment. Az, hogy kitanítottak korábban a rezes világ szerelésére is, biztonságérzettel is eltöltött, magyarázni nem hiszem hogy kell, miért. Az éles, tehát valódi értéket termelő munka azóta mindennapos, nincs több óvoda.
A vezetés rémálmai:
Másnap, munkába menet igaz az instabil főnökkel, de magabiztosnak és hasznosnak éreztem magam. Egészen addig amíg a furgonnal bele nem mentem Y fordulás közben egy parkoló, nagyon drágának kinéző BMW-be. A hiba 100% rajtam múlt, az oka pedig hogy az autó tükrei nemhogy nem voltak jól beállítva (ami szintén az én hibám) hanem görbék is, pontosan látni mi milyen messzire van mögöttem talán lehetséges, de nekem nem megy. Miután a mesternek elmondtam hogy mi történt, természetesen kikelt magából, aztán furcsamód nyugodtan kezelt mindent. A BMW tulajának megadott minden adatot, megegyeztek abban hogy nem hívnak rendőrt, nekem pedig annyit mondott hogy ezért a nyakam vágják el. Ennyi. Amikor értetlenkedtem hogy akkor most mikor és hogy fizetem ÉN ki a kárt, hülyének nézett és elhajtott. Aznap a feleségével (aki a cég angyala minden tekintetben) is beszéltem erről, direkt rákérdezve hogy ha nem én fizetek akkor a cég biztosítása fog többe kerülni, annyit mondott hogy ne forduljon még egyszer elő. Ezzel ő be is fejezte a beszélgetést. A hétvégén és a következő héten rettegve ültem a volán elé. Természetesen minden nap, mivel a "nagy nyomás miatt" az egyik munkatársunk kilépett így megörököltem az autóját.
Normál esetben a vezetéses balhéknak itt vége lenne, de nem itt. Ugyanis mivel az autó nagyon széles, vékony sávokban, különösen amikor autók parkolnak egy vagy mindkét oldalon (ez 10-30 cm helyet jelent mindkét oldalon), olyan helyeken ahol nem vagyok biztos abban hogy elég helyem van, lelassítok hogy a fenti esethez hasonló véletlenül sem fordulhasson elő. Nem megállok, hanem lelassítok. Ez a főnöknek nem tetszik, szerinte nem nyomom eléggé a gázt ezért nem adja meg a cél címét, követnem kell, olyan gyorsan ahogy ő megy. Természetesen ő egy kis Skoda fogalma sincs mit, de kicsit vezet ami nagyon jól gyorsul és mindenhol elfér. Egyszer azzal is mentem így pontosan tudom hogy mire képes. Ez több piroslámpás szabálysértést és meleg helyzetet eredményezett amit az olvasóim lelki békéje érdekében itt nem részletezek. Most péntektől úgy döntöttem hogy soha többé nem megyek bele semmilyen hülyeségbe, még ha kiabál is. Ugye a vezetés egyik aranyszabálya hogy soha senkit sem szabad birkaként követni (mivel a forgalom körülményei megváltoznak mire a követő ugyanarra a pontra ér) ezért a főnök péntektől kezdve megvár, a sárgán sem fogok átmenni illetve nem fogok belemenni értelmetlen előzésekbe az autópályán hogy ha sejtem hogy hamarosan lehajtunk...
A munka egyébként jól megy, egyre önállóbbak vagyunk a másik kezdő sráccal (ez kevesebb főnöki jelenlétet és stresszt jelent).
A német nyelv:
Mostanra a beszédkészségem és értésem sokat javult, alig van már olyan helyzet hogy valamit nem értek meg. Önkifejezés közben még vannak problémáim, különösképpen a nyelvtannal ami ha a hétfőtől induló, 13 hetes képzés jól megy, megszűnik. Ez 114 € lesz.
A mindennapi élet:
A mindennapi élet meglehetősen unalmas, gyakran este 6 után érek haza, ami volt 19:30 is. A hétvégéken igyekszem pihenni és feltöltődni ami elég jól megy. Hogy minden (különösképpen a volánnál) rendben legyen, elkezdtem megint kávézni. Nem örülök neki, de így biztonságosabban érzem magam. Az egyszem koffeinmentes reggelem után a volánnál úgy döntöttem hogy nem lesz még egy.
Rájöttem hogy az előzőekben leírtak mellett a csokoládé és a sör is sokkal jobb és olcsóbb mint otthon. Nagyon nehéz drága ajándék csokit találni, ami értékszámba megy. Nincs csoki 3€ felett a boltban. A bazinagy Milka (otthon is kapható) is 2.50.
Amennyire utáltam az időjárást amikor idejöttünk, most olyan szép. Egy pár esős nap kivételével párás de nem esős, inkább napos szélmentes 18-25 fokok vannak.
A lakhatás:
Október 1-től egy 3 szobás 62 nm-es 2 erkélyes teljesen bútorozott és gépesített lakásban fogunk lakni ugyanazért az árért (580 € amiben minden benne van). Ez itt nagyon jól hangzik így elfogadtuk. Éppen ezért ha valaki erre jár, direkt vagy indirekt, várjuk szeretettel.
Néhány kép:
1) A "Bálint a nagyvilágban" nagyon rosszul hangzik, rögtön a "Bálint vagyok hódítani akarok" jutott róla eszembe ami már annyira szar hogy inkább lecseréltem.
2) Az új név sokkal inkább jellemzi az itteni viszonyokat illetve hogy mit gondolok róluk. A "Pommes" sültkrumplit jelent (ami annyira népszerű a környéken, hogy külön sültkrumplizók vannak). Az "Alles in Ordnung" pedig minden rendben. A mögöttes jelentés összerakását rátok bízom.
Az elmúlt 3 hét eseményei:
Éreztem magam nagyon jól és nagyon rosszul is:
Munka:
Nagyon jól akkor, amikor visszajött az egyetlen, optikai kábeleket szerelő munkatárs szabadságról és elmondta hogy a cég több ilyen jellegű munkát fog megpályázni, amit ketten fogunk csinálni. Mivel az üvegszálak kötése sokkal tisztább (tulajdonképpen a tisztaság minimum) ennek nagyon örültem. Másnap rettegéssel teljes napom volt, autót kellett vezetnem, életemben először furgont (jó nagy Ford transit). Egyedül kellett mennem dolgozni, 100% élesben, optikai kábel elosztószekrény. A nap végén irtó királynak éreztem magam, az autó méretei ellenére a vezetés nem ment rosszul, és a munka sem volt idegen így minden rendben ment. Az, hogy kitanítottak korábban a rezes világ szerelésére is, biztonságérzettel is eltöltött, magyarázni nem hiszem hogy kell, miért. Az éles, tehát valódi értéket termelő munka azóta mindennapos, nincs több óvoda.
A vezetés rémálmai:
Másnap, munkába menet igaz az instabil főnökkel, de magabiztosnak és hasznosnak éreztem magam. Egészen addig amíg a furgonnal bele nem mentem Y fordulás közben egy parkoló, nagyon drágának kinéző BMW-be. A hiba 100% rajtam múlt, az oka pedig hogy az autó tükrei nemhogy nem voltak jól beállítva (ami szintén az én hibám) hanem görbék is, pontosan látni mi milyen messzire van mögöttem talán lehetséges, de nekem nem megy. Miután a mesternek elmondtam hogy mi történt, természetesen kikelt magából, aztán furcsamód nyugodtan kezelt mindent. A BMW tulajának megadott minden adatot, megegyeztek abban hogy nem hívnak rendőrt, nekem pedig annyit mondott hogy ezért a nyakam vágják el. Ennyi. Amikor értetlenkedtem hogy akkor most mikor és hogy fizetem ÉN ki a kárt, hülyének nézett és elhajtott. Aznap a feleségével (aki a cég angyala minden tekintetben) is beszéltem erről, direkt rákérdezve hogy ha nem én fizetek akkor a cég biztosítása fog többe kerülni, annyit mondott hogy ne forduljon még egyszer elő. Ezzel ő be is fejezte a beszélgetést. A hétvégén és a következő héten rettegve ültem a volán elé. Természetesen minden nap, mivel a "nagy nyomás miatt" az egyik munkatársunk kilépett így megörököltem az autóját.
Normál esetben a vezetéses balhéknak itt vége lenne, de nem itt. Ugyanis mivel az autó nagyon széles, vékony sávokban, különösen amikor autók parkolnak egy vagy mindkét oldalon (ez 10-30 cm helyet jelent mindkét oldalon), olyan helyeken ahol nem vagyok biztos abban hogy elég helyem van, lelassítok hogy a fenti esethez hasonló véletlenül sem fordulhasson elő. Nem megállok, hanem lelassítok. Ez a főnöknek nem tetszik, szerinte nem nyomom eléggé a gázt ezért nem adja meg a cél címét, követnem kell, olyan gyorsan ahogy ő megy. Természetesen ő egy kis Skoda fogalma sincs mit, de kicsit vezet ami nagyon jól gyorsul és mindenhol elfér. Egyszer azzal is mentem így pontosan tudom hogy mire képes. Ez több piroslámpás szabálysértést és meleg helyzetet eredményezett amit az olvasóim lelki békéje érdekében itt nem részletezek. Most péntektől úgy döntöttem hogy soha többé nem megyek bele semmilyen hülyeségbe, még ha kiabál is. Ugye a vezetés egyik aranyszabálya hogy soha senkit sem szabad birkaként követni (mivel a forgalom körülményei megváltoznak mire a követő ugyanarra a pontra ér) ezért a főnök péntektől kezdve megvár, a sárgán sem fogok átmenni illetve nem fogok belemenni értelmetlen előzésekbe az autópályán hogy ha sejtem hogy hamarosan lehajtunk...
A munka egyébként jól megy, egyre önállóbbak vagyunk a másik kezdő sráccal (ez kevesebb főnöki jelenlétet és stresszt jelent).
A német nyelv:
Mostanra a beszédkészségem és értésem sokat javult, alig van már olyan helyzet hogy valamit nem értek meg. Önkifejezés közben még vannak problémáim, különösképpen a nyelvtannal ami ha a hétfőtől induló, 13 hetes képzés jól megy, megszűnik. Ez 114 € lesz.
A mindennapi élet:
A mindennapi élet meglehetősen unalmas, gyakran este 6 után érek haza, ami volt 19:30 is. A hétvégéken igyekszem pihenni és feltöltődni ami elég jól megy. Hogy minden (különösképpen a volánnál) rendben legyen, elkezdtem megint kávézni. Nem örülök neki, de így biztonságosabban érzem magam. Az egyszem koffeinmentes reggelem után a volánnál úgy döntöttem hogy nem lesz még egy.
Rájöttem hogy az előzőekben leírtak mellett a csokoládé és a sör is sokkal jobb és olcsóbb mint otthon. Nagyon nehéz drága ajándék csokit találni, ami értékszámba megy. Nincs csoki 3€ felett a boltban. A bazinagy Milka (otthon is kapható) is 2.50.
Amennyire utáltam az időjárást amikor idejöttünk, most olyan szép. Egy pár esős nap kivételével párás de nem esős, inkább napos szélmentes 18-25 fokok vannak.
A lakhatás:
Október 1-től egy 3 szobás 62 nm-es 2 erkélyes teljesen bútorozott és gépesített lakásban fogunk lakni ugyanazért az árért (580 € amiben minden benne van). Ez itt nagyon jól hangzik így elfogadtuk. Éppen ezért ha valaki erre jár, direkt vagy indirekt, várjuk szeretettel.
Néhány kép:
 |
| Kíváncsi voltál mi van azokban a nagy fehér utcai dobozokban? Ez. |
 |
| Elhagyott lovas ház az erdőben. Nem bánnám ha egy ilyen helyen kellene megöregednem. |
 |
| Céges buli, pár órával a BMW-s incidens után. Nem volt rossz, de nem voltam felhőtlenül boldog. Persze a sör és kaja ingyen volt. |
 |
| Az élet színsorrendje. |
Az első két hét
Tisztelt olvasó!
A poszt kicsit késik mivel 2 hete pénteken jöttünk ki, ez remélem senkit sem zavar. Minden szubjektív és felületes, mélyreható vizsgálatot ennyi idő alatt nem lehet végezni. Az első benyomásaim következnek:
A Bürokrácia:
Bürokrácia van, viszont gyors és élhető. Egy nap alatt el tudtam volna intézni az összes papíromat. Ami kellett:
1) A lakhelyemet bejelenteni illetve itt regisztrálni magam egy helyen, egyszerre a városházán (Anmeldung és Meldebescheinigung).
2) Szerződést kötni egy egészségbiztostóval. Ez otthon az OEP, itt viszont több van (Krankenkasse).
3) TAJ szám szerűséget szerezni (Sozialversicherungsnummer, ami 7 nap lett volna a biztosítónál, de külön azonnal el lehet intézni).
Ennyi. Ha ezek megvannak már lehet dolgozni, mivel az adószám és a többiek 2 hét alatt jönnek meg. Mi ez a két hét? Íme:
Az internet:
Részben a bürokráciához tartozik, ezért írom le itt. Az amerikai NSA (Snowden) botrány itt hatalmas port kavarhatott a fejekben, mert olyan e-mail fiókokat reklámoznak amik szerverei nem Amerikában vannak, tehát elvileg a nagytestvér nem fér hozzá. Ezzel együtt minden hivatalos papír levélben jön meg. Minden. Bankfiókot nyitottál? Adószám? Lakcímkártya? Légy türelemmel, megy a levél... A látottak alapján a telekommunikációs infrastruktúra a magyarhoz képest itt legalábbis nem fejlettebb. A lakásban ahol lakunk, 2 megás ADSL internet van. A hálózat nagyja rézkábelekből áll és a fejlesztésekkel nemhogy lecserélnék optikára (ami SOKKAL többet visz el a hátán), hanem tovább bővítik a rezes világot. Nem értem miért. Filmeket és zenéket letölteni torrentről a főbérlő szerint nem érdemes, mert jön a levél.
A környék:
Minden izomzöld, rengeteg a fa az utcákon és jellemzően minden rendben van. Ahol lakunk, több új 3 szintes vagy annál nagyobb lakóház épül. A jól láthatóan frissen építettek közül mindenhol függöny lóg az ablakban, tehát amit építenek azonnal belakják. 5 perc gyalog a város széle ahol van egy lovarda, szántóföldek, erdők, füves területek és egy patak meg a 44-es [!] autópálya. A belváros 15 perc. Az időjárás rossz, a nyár a magyar esős április vége-május elejéhez hasonlít leginkább. Bár van aki hűvösen szereti...
Az árak:
A penny-ben és a lidl-ben vásárolunk. Írhatnám hogy azért ezekben mert közel vannak és olcsók, de igazság szerint nincs is nagyon más. Az árak az otthonihoz képest jellemzően 1,5x magasabbak. A gyümölcsök nagyon nagyon drágák (egy kiló alma 2.5 € ami kb 780 Ft). Amit nagyon hiányolok itt, az az hogy nincs olyan hogy szezonálisan olcsó. A tejtermékek az egyetlen kivétel amik inkább olcsóbbak, viszont sokkal jobb minőségűek. Az élelmiszer úgy általában jobb, de akadnak kivételek pl: a krumpli 1 hét alatt megromlik, a retek 1 nap alatt fele akkorára fonnyad. A telefonszámom a lidl-ből van, ez 5 € havonta amiért 100 perc beszéd, 100 sms és 100 MB adatforgalom jár. Ha 7,50-et fizetnék a 100-ak helyett 300 lenne.
A német mentalitás:
Hogy őszinte legyek, nem látok nagy különbséget. Az emberek nyitottabbak a bevándorlókra és az ő dolgaikra (mi mást tehetnének). Az ami Magyarországon megy, hogy Németben mindenki extrém precíz, rideg, itt nem feltétlen igaz. Trehány és/vagy lassú emberek itt is vannak. Az viszont igaz, hogy itt nem késik el senki.
A munka:
Minden németül zajlik. A gazdasági vezető akivel angolul állásinterjúztam azt mondta, hogy lesz majd egy angolul beszélő munkatárs aki majd bevezet a cég dolgaiba ami jellemzően 6 naptól 3 hétig tart, közben belerázódok a németbe. Ehelyett az első nap még vele is németül kellett beszélni. Az angolul beszélő kolléga helyett a cég alapítója és névadója kezdte el az oktatást. Erről az emberről annyit érdemes tudni, hogy nehezen kezeli a stresszt és azt ha valaki nem AZONNAL és TÖKÉLESEN reagálja le azt, amit mond. Erre jöttem én. Az elméleti, begyakorlatlan 1000-1500-as szókincsemmel és gyenge nyelvtanommal úgy, hogy az amit otthon csináltam teljesen más volt mint amit itt. Nem akarok minden részletbe belemenni és a főnököt szidni (ha nem tetszik minek vagyok itt), a lényeg hogy néhány igen nehéz pillanat után, pl: a munkatársakkal való telefonon keresztüli üvöltözés végighallgatása majd a saját hibáimtól való rettegés és az általam kevésbé beszélt nyelven való hegyibeszéd meghallgatása után ma már úgy éreztem hogy jó helyen vagyok. Nagyon nagy gondot fordítok arra hogy minden ami a kezem közül kerül ki jól nézzen ki. Úgy tűnik hogy ezt itt komolyan értékelik. Amit kell és bemutattak azt jól, és gyorsan csinálom. Egy példa a hozzáértőknek: A cégnél a 20 érpáras (gyk.: azaz 40 madzagot kell összekötni) kötőmodul 5 és 10 perc között kiváló, ez már 6,5 perc alatt megy. A jövő héten már élesben fogunk dolgozni. Ez jó érzéssel tölt el, végre nem azért kapok fizetést hogy engem tanítanak. Mindenki nagyon nagyon barátságos és igen a németek is. Sok a bevándorló és ezek közül a cégnél az oroszok vannak legtöbben.
Off. További képek a következő posztban.
A poszt kicsit késik mivel 2 hete pénteken jöttünk ki, ez remélem senkit sem zavar. Minden szubjektív és felületes, mélyreható vizsgálatot ennyi idő alatt nem lehet végezni. Az első benyomásaim következnek:
A Bürokrácia:
Bürokrácia van, viszont gyors és élhető. Egy nap alatt el tudtam volna intézni az összes papíromat. Ami kellett:
1) A lakhelyemet bejelenteni illetve itt regisztrálni magam egy helyen, egyszerre a városházán (Anmeldung és Meldebescheinigung).
2) Szerződést kötni egy egészségbiztostóval. Ez otthon az OEP, itt viszont több van (Krankenkasse).
3) TAJ szám szerűséget szerezni (Sozialversicherungsnummer, ami 7 nap lett volna a biztosítónál, de külön azonnal el lehet intézni).
Ennyi. Ha ezek megvannak már lehet dolgozni, mivel az adószám és a többiek 2 hét alatt jönnek meg. Mi ez a két hét? Íme:
Az internet:
Részben a bürokráciához tartozik, ezért írom le itt. Az amerikai NSA (Snowden) botrány itt hatalmas port kavarhatott a fejekben, mert olyan e-mail fiókokat reklámoznak amik szerverei nem Amerikában vannak, tehát elvileg a nagytestvér nem fér hozzá. Ezzel együtt minden hivatalos papír levélben jön meg. Minden. Bankfiókot nyitottál? Adószám? Lakcímkártya? Légy türelemmel, megy a levél... A látottak alapján a telekommunikációs infrastruktúra a magyarhoz képest itt legalábbis nem fejlettebb. A lakásban ahol lakunk, 2 megás ADSL internet van. A hálózat nagyja rézkábelekből áll és a fejlesztésekkel nemhogy lecserélnék optikára (ami SOKKAL többet visz el a hátán), hanem tovább bővítik a rezes világot. Nem értem miért. Filmeket és zenéket letölteni torrentről a főbérlő szerint nem érdemes, mert jön a levél.
A környék:
Minden izomzöld, rengeteg a fa az utcákon és jellemzően minden rendben van. Ahol lakunk, több új 3 szintes vagy annál nagyobb lakóház épül. A jól láthatóan frissen építettek közül mindenhol függöny lóg az ablakban, tehát amit építenek azonnal belakják. 5 perc gyalog a város széle ahol van egy lovarda, szántóföldek, erdők, füves területek és egy patak meg a 44-es [!] autópálya. A belváros 15 perc. Az időjárás rossz, a nyár a magyar esős április vége-május elejéhez hasonlít leginkább. Bár van aki hűvösen szereti...
 |
| Kilátás az udvarra |
 |
| Kilátás az utcára (az állványok 2 hét múlva eltűnnek) |
 |
| 5 perc gyalog |
 |
| 10 perc |
Az árak:
A penny-ben és a lidl-ben vásárolunk. Írhatnám hogy azért ezekben mert közel vannak és olcsók, de igazság szerint nincs is nagyon más. Az árak az otthonihoz képest jellemzően 1,5x magasabbak. A gyümölcsök nagyon nagyon drágák (egy kiló alma 2.5 € ami kb 780 Ft). Amit nagyon hiányolok itt, az az hogy nincs olyan hogy szezonálisan olcsó. A tejtermékek az egyetlen kivétel amik inkább olcsóbbak, viszont sokkal jobb minőségűek. Az élelmiszer úgy általában jobb, de akadnak kivételek pl: a krumpli 1 hét alatt megromlik, a retek 1 nap alatt fele akkorára fonnyad. A telefonszámom a lidl-ből van, ez 5 € havonta amiért 100 perc beszéd, 100 sms és 100 MB adatforgalom jár. Ha 7,50-et fizetnék a 100-ak helyett 300 lenne.
A német mentalitás:
Hogy őszinte legyek, nem látok nagy különbséget. Az emberek nyitottabbak a bevándorlókra és az ő dolgaikra (mi mást tehetnének). Az ami Magyarországon megy, hogy Németben mindenki extrém precíz, rideg, itt nem feltétlen igaz. Trehány és/vagy lassú emberek itt is vannak. Az viszont igaz, hogy itt nem késik el senki.
A munka:
Minden németül zajlik. A gazdasági vezető akivel angolul állásinterjúztam azt mondta, hogy lesz majd egy angolul beszélő munkatárs aki majd bevezet a cég dolgaiba ami jellemzően 6 naptól 3 hétig tart, közben belerázódok a németbe. Ehelyett az első nap még vele is németül kellett beszélni. Az angolul beszélő kolléga helyett a cég alapítója és névadója kezdte el az oktatást. Erről az emberről annyit érdemes tudni, hogy nehezen kezeli a stresszt és azt ha valaki nem AZONNAL és TÖKÉLESEN reagálja le azt, amit mond. Erre jöttem én. Az elméleti, begyakorlatlan 1000-1500-as szókincsemmel és gyenge nyelvtanommal úgy, hogy az amit otthon csináltam teljesen más volt mint amit itt. Nem akarok minden részletbe belemenni és a főnököt szidni (ha nem tetszik minek vagyok itt), a lényeg hogy néhány igen nehéz pillanat után, pl: a munkatársakkal való telefonon keresztüli üvöltözés végighallgatása majd a saját hibáimtól való rettegés és az általam kevésbé beszélt nyelven való hegyibeszéd meghallgatása után ma már úgy éreztem hogy jó helyen vagyok. Nagyon nagy gondot fordítok arra hogy minden ami a kezem közül kerül ki jól nézzen ki. Úgy tűnik hogy ezt itt komolyan értékelik. Amit kell és bemutattak azt jól, és gyorsan csinálom. Egy példa a hozzáértőknek: A cégnél a 20 érpáras (gyk.: azaz 40 madzagot kell összekötni) kötőmodul 5 és 10 perc között kiváló, ez már 6,5 perc alatt megy. A jövő héten már élesben fogunk dolgozni. Ez jó érzéssel tölt el, végre nem azért kapok fizetést hogy engem tanítanak. Mindenki nagyon nagyon barátságos és igen a németek is. Sok a bevándorló és ezek közül a cégnél az oroszok vannak legtöbben.
Off. További képek a következő posztban.
Subscribe to:
Comments (Atom)